Múzeumok külföldön: november 2024

2024. november 23., szombat

Brüsszel Horta

Horta-múzeum

Brüsszel

2024. április 3.

2024 tavaszán Belgiumban jártam, ekkor néztem meg a Horta-múzeumot Brüsszelben.

Délután 4-kor értem a múzeumhoz és bár 16.45-re szólt a jegyem, beengedtek hamarabb. Előre meg kellett venni a jegyet a neten, a múzeum fél 6-ig van nyitva, így próbáltam a lehető legkésőbbi időpontot kiválasztani, számítva arra, hogy esetleg késni fog a buszom, (végül nem késett), de úgy, hogy még legyen időm megnézni a múzeumot. Nem tudtam, elég lesz-e a 45 perc, de így, hogy hamarabb beengedtek, ráérősebben csodálhattam meg a házat és a berendezést, ami egy kicsit olyan, mint egy időkapszula, szinte visszarepülünk a 20. század elejére Sajnos nem lehetett fényképezni, (a telefonunkat egy trezorban kellett hagyni!) próbáltam a szememmel beinni a látványt.

A múzeum tulajdonképpen két házból áll, az egyik a lakóháznak, a másik pedig a műteremnek ad otthont. 1898 és 1901 között épült, szecessziós stílusban, amit itt Art Nouveau-nak hívnak. A berendezési tárgyak nagy része nem eredeti, más házakból, szállodákból hozták, vagy fényképek alapján restaurálták. Az állandó kiállítás részeként a Horta és kortársai által tervezett bútorok, edények és művészeti tárgyak illetve a művész életével és munkájával kapcsolatos dokumentumok láthatók.

A ház Victor Horta három másik városi házával együtt 2000-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára.

Jó másfél órát bámészkodtam, az ajándékboltban vettem egy könyvet a házról és persze képeslapokat. csak záráskor jöttem ki.

Horta-múzeum

A házak rajza

A trezorom

A múzeum homlokzata, jobbra a műterem

Képek a következő honlapról: Horta Museum (Musee Horta) - All You Need to Know BEFORE You Go (2024)

Forrás: Horta Museum - Wikipedia

Amszterdam Beginaudvar

Beginaudvar

Amszterdam

2024. április 2.

2024 tavaszán jártam Hollandiában, akkor néztem meg a Beginaudvart Amszterdamban.

A Beginaudvar több mint 600 éves, valószínűleg a 14. század elejéről származik. Első említése 1389-ből való. A külvilág felé teljesen zárt, a nagy, parkosított belső oldalt minden oldalról a közösség tulajdonában álló házak határolják. Az eredeti, gótikus építményeket többször átépítették. Eredetileg minden épület fából épült, de 1421-ben és 1452-ben nagy tűzvészek pusztítottak a városban, ekkor a Beginaudvar házai is leégtek, a ma látható házakat már a 17. és a 18. században emelték, ekkor már kőből . Egyedül a 34. számú ház homlokzata készült fából, ez még az 1400-as évek második feléből származik, ezzel ez egész Amszterdam legrégebbi épülete, és egyike a város két megmaradt fahomlokzatú házának. (1521 után már nem volt szabad fából építkezni.) Az 1578-as protestáns hatalomátvétel után a templomot elvették a nővérektől, ezért a 29-es és 30-as számú házban kialakított kápolnában gyakorolták vallásukat. A házak viszont magántulajdonban voltak, ezért azok a nővéreké maradhattak, így a Beginaudvar több mint 200 évig kis katolikus enklávéként működött a protestáns Amszterdamban.

Az utolsó begina 1971-ben halt meg, de a házakat azóta is kizárólag nők lakják. Jelenleg kb. 100-an élnek ezen a gyönyörű, csendes helyen.

A Beginaudvar bejárata

Az udvar térképe, délen a bejárat

A Beginaudvar rövid története

A házakkal körülvett belső udvar

17. és 18. századi homlokzatok

A gótikus Angol templom 1607-ből

A nagy udvar

Az Angol templom homlokzata

A templom bejárata

Ebben a házban működik a kápolna

A kápolna bejárata

A kápolna

A kis udvar

A város legrégebbi háza

A ház fából készült homlokzata az 1400-as évekből

A ház bejárata kis kerttel

A 34. számú ház fala bibliai képekkel díszítve

A ház bejárata

A képek leírása

Csendes udvar

Az egyik begina, Cornelia Arens sírja

Forrás: Beginaudvar (Amszterdam) – Wikipédia

2024. november 20., szerda

Amszterdam Rijksmuseum

Rijksmuseum

Amszterdam

2024. április 2.

2024 tavaszán jártam Hollandiában, akkor néztem meg a Rijksmuseum-ot.

Hollandia nemzeti múzeuma a Museumsplein-en áll, itt látható a világ legjelentősebb Rembrandt-gyűjteménye. A francia kormány utasította 1798-ban a Batáviai Köztársaságot, hogy hozzon létre egy gyűjteményt. A Hágában létrehozott Nemzeti Múzeumba az ország középületeiből gyűjtötték össze az értékesebb műtárgyakat, de pl. Amszterdam városa adta kölcsön 1808-ban Rembrandt két híres képét, az Éjjeli őrjáratot és A posztós céh elöljáróit. Az első kiállítás 1800-ban nyílt meg, majd átköltöztették az amszterdami királyi palotába és a Nemzeti Múzeumból 1808-ban Királyi Múzeum lett. 1863-ban írtak ki pályázatot egy új épület tervezésére, de egyik tervet sem találták megfelelőnek, ezért 1876-ban új pályázatot írtak ki, amelyet Pierre Cuypers nyert meg, és 1885-re el is készült a gótikus és reneszánsz stílusú épület. 2003-tól 2013-ig az épület átfogó felújításon esett át, amelyet két spanyol építész vezetett.

A világ leggazdagabb Rembrandt-gyűjteménye mellett számos Vermeer, Frans Hals, Jan Steen, Van Gogh, El Greco, Goya, Rubens és Van Dyck művet láthatunk itt, de az iparművészeti gyűjteményben rengeteg delfti porcelánt, bútorokat és gobelineket is találunk. Az ázsiai képzőművészeti gyűjtemény legtöbb darabját Hátsó-Indiából hozták haza a gyarmatosítók. A grafikai gyűjteményben a nagy holland mesterek rajzait, rézkarcait, metszeteit és akvarelljeit gyűjtik.

Miután beléptem az épületbe a főbejáraton keresztül, egy széles átjáróban találtam magam, ami átvezetett az épület alatt a Museumsplein-re. Az előcsarnokban óriási ajándékbolt, (persze alaposan átnéztem a kínálatot), leadtam a kabátot és a táskát a ruhatárban, aztán nekiindultam a múzeumnak. Először a különleges gyűjteményeket néztem meg, volt itt minden: kék-fehér delfti porcelánok és csempék, fehérneműkiállítás fűzőkkel és alsószoknyákkal, lovagi páncélok és fegyverek, valamint hajómodellek. Ezután következtek a festmények, többek között Rembrandt Éjjeli őrjárata, amely 1642-ben készült el, a lövészegylet kapitányát ábrázolja, amint éppen parancsot ad a hadnagyának. Érdekes, hogy a képnek eredetileg nem volt címe, a mai címét az 1790-es években kapta, mert addigra a kép besötétedett. A kép óriási, 363x437 cm, pedig 1715-ben, amikor átszállították a városházára, megcsonkították: az aljából 75 cm-t, a bal széléből 22 cm-t levágtak.

Rijksmuseum