Múzeumok külföldön: Bologna Egyetem

Palazzo dell'Archiginnasio

Bologna

2024. július 20.

2024 júliusában jártam Bolognában, akkor néztem meg az egyetem épületét.

Bár Bolognában már a 11. század óta létezett az egyetem (1088-ban alapították, ezzel Európa legrégebbi, ma is működő egyeteme), de eleinte a diákok a városban szétszórtan működő jogi iskolákban (schola) tanultak, ahol a tanárok a saját házukban oktattak. Csak 1563-ban épült fel a Palazzo dell'Archiginnasio épülete, amely az egyetem első állandó székhelye lett. Az építkezéssel IV. Pius pápa bízta meg Borromei Károly bíborost. Egészen 1803-ig itt működött az egyetem, a falakon, a lépcsőházakban számos címer és felirat tanúskodik arról, hogy az egykori diákok és tanárok Európa minden részéből érkeztek ide. Az épület kétszintes, magába foglalja a Santa Maria dei Bulgari templomot is. A felső szinten voltak a jogi és a művészeti tantermek, a Sala dello Stabat Mater (amelyet azért neveznek így, mert 1842-ben itt volt Rossini Stabat Mater-ének ősbemutatója, amelyen Donizetti vezényelt) és a Sala di Lettura (a mai könyvtár olvasóterme). A felső szinten található az Antonio Levanti tervei alapján 1637-ben elkészült Teatro anatomico is, amelyet amfiteátrum formában készítettek az anatómiai részleg tanterme számára. 1944-ben a bombázások következtében a terem beomlott, de később restaurálták. Az alsó szint boltozatát a diákok és professzorok tiszteletére 6000 címert tartalmazó óriási freskó díszíti, amely túlélte a második világháborús bombázást is.

Jelenleg a Bibliotexa Comunale dell'Archiginnasio, vagyis Bologna városi könyvtára működik benne, amelyet 1838-ban helyeztek át ide (korábban a San Domenico kolostorban őrizték). A könyvtárnak kb. 850.000 kötete és füzete van, 25.000 levelet és 12.000 kéziratot őríznek itt. 2500 16. századi ősnyomtatványt is őriznek itt és 120.000 olyan művet, amelyek 1830 előtt jelentek meg.

Sajnos, a belső termekbe nem tudtam bemenni, (interneten kellett helyet foglalni és aznapra már nem volt), de a gyönyörű lépcsőházakat, folyosókat így is meg tudtam csodálni. Nagyon szépen megmaradtak a címerek a falakon és a mennyezeteken, élénk, telt színekkel, olyan volt, mint egy mesekönyv.