Múzeumok és kiállítások külföldön: Freudenstadt

Museum im Stadthaus

Freudenstadt

2024. július 6.

és

2026. július 5.

2024 nyarán Németországban jártunk Timivel, akkor látogattuk meg először Freudenstadt városi múzeumát.

Németország legnagyobb piacterének közepén áll az 1952-ben épült Stadthaus, benne a városi múzeummal, a könyvtárral és egy kávézóval.

A múzeum 5 szinten, különböző témákban, nagyon gazdag anyagot mutat be, úgy éreztük, több nap is kevés lenne, hogy mindent végignézzünk és végigolvassunk, így csak a legérdekesebb részekre koncentráltunk.

Stadthaus

Bejárat a múzeumba

A bejárati csarnokban a Fekete-erdei turizmus történetét mutatták be, a szállodák építését, a Schwarzwaldhochstraße létrehozását 75 évvel ezelőtt, valamint láttunk jó néhány életképet az 50-es évekből.

Turizmus a Fekete-erdőben

Szállodai szoba az 50-es években

A turizmus fejlődésben Freudenstadt-ban

A következő szinten az 50-es évekbe tehetünk időutazást.

Korabeli plakátok

Otthon és család

Kilátás a piactérre

2012 óta az épület keleti részén egy állandó kiállítás látható "Freudenstadt lerombolása és újjáépítése 1945-1954" címmel. Itt bemutatják a várost leromboló támadás következményeit és a gyors újjáépítést, ami "Freudenstadti csoda" néven vonult be a német történelembe. Döbbenetes volt olvasni a korabeli beszámolókat, különösen a gyerekekét, akik nem értették, mi történik, hová tűnt az édesapjuk, vagy akik egyszerűen szerettek volna egy új szoknyát, vagy valódi sütit enni egy szülinapi bulin. A város fából készült makettje mellett (persze, eszembe jutott az egyik kedvenc könyvem, A láthatatlan fény című regényből St. Malo városának makettje), egy terepasztalon bárki megtervezhette saját városát.

A városközpont makettje

Korabeli beszámolók

Várostervező asztal

A Venus-szobor

Az eső áztatta piactér

A városközpont terve

A tér házainak homlokzata

A Stadtkirche kulcsa és néhány darab

a tűzben megolvadt ólomüveg ablakokból

Ezután egy művészeti kiállítás következett, ahol a Fekete-erdő északi részének művészetével ismerkedhettünk meg. Az elmúlt 150 évből származó festmények, akvarellek, rajzok és kisplasztikák voltak kiállítva a következő szintre vezető lépcsőházban.

Művészeti galéria a lépcsőházban

A Friedrichsturm makettje gyufaszálakból

Ezután a kétszintes tetőtérbe mentünk, ahol egy nagyon hangulatos kiállítást láttunk a térségre jellemző kézműves mesterségekről, a paraszti élet mindennapjairól.

Kiállítás a tetőtérben

Asztalos és ruhakészítő műhelye

Kovácsműhely

Fekete-erdei paraszti szoba

Menyasszonyi fejdísz

Kézzel készült menyasszonyi ruha 1920-ból

Vidéki élet

A tervezett kastély

Kötélverő üzem

Tutajozás

Fakitermelés képekben

Christophstal

Négyzet alakú érme

Érmék a piactér tervével

Az egyik utolsó reszelőkészítő műhelye

Schickhardt, a város egykori építőmestere

A következő teremben Julius Eutingra emlékeztek, aki az arab és arámi nyelvek szakértője volt, sok felfedezőutat tett az arab világba, de legszívesebben szülőhelye, a Fekete-erdő tájait festette meg finom akvarellrajzain.

Julius Euting

Cipészműhely részlete

Cipészműhely

Szeszfőzde

Kint tombol a vihar

Mángorló 1910-ből

Hálószoba

Színes üvegablakok

Intarziás szekrény

A következő teremben egy érdekes, de kissé morbid foglalkozással ismerkedtünk meg: emberi hajból készítettek ékszereket és különböző dekorációs tárgyakat.

Itt minden hajból készült!

A tervezett kastély, jobbra a Stadtkirche

A város terve, középen a kastély

A piactér a városházával

A következő teremben, (a nevét Ludwig Schweizernek, a várost újjáépítő építésznek köszönheti) a város és a régió történelmével, kulturális, politikai és egyházi eseményeivel ismerkedhettünk meg. A termet valószínűleg előadások, konferenciák céljára is használják, az egyik végében színpad és zongora állt. Az egyik ablakfülkében a helyi nyelvjárásban írt szavakat láttunk, a kártyák másik oldalán a hochdeutsch-kifejezéssel.

A Schweizer-terem

Ablakfülke

Színpad, zongorával

A régió története tablókon elmesélve

Az utolsó tabló a be- és kivándorlásról szólt. Freudenstadt körzetében jelenleg több mint 100 nemzet képviselői élnek, 1945 és 1951 között 34 magyar család élt a városban. A vitrin alsó részében egy magyar család tragikus történetét mesélik el, akik 1945-ben menekültek el Magyarországról és magukkal vitték a nemrég meghalt lányuk egyik ruháját emlékül. A bőrönd kalandos úton Aach-ba került, ahol az unoka máig őrzi az utolsó emlékeket Magyarországról.