Üveggyár
Buhlbach
2024. július 7.
2024 nyarán Németországban jártunk Timivel, akkor látogattuk meg Buhlbach-ban az üveggyárat.
Buhlbach tulajdonképpen Obertal része, hírnevét főleg annak köszönheti, hogy itt működött a 17-18. században a Fekete-erdő legnagyobb és legjelentősebb üveggyára. Itt fejlesztették ki azt a különleges pezsgősüveget, ami az alján lévő bemélyedésnek köszönhetően elbírta az üvegben létrejövő nyomást. Egykor évente 2 millió szájjal kifújt üveget importáltak innen a világ minden részébe, még Szentpétervárra, a cár udvarába is.
Mivel még nem volt fél három, először a kinti látnivalókat néztük meg. Tablók mutatták a már lebontott és a még álló épületek helyét és egykori funkcióját.
A gyár kerítése
Az "üveg-emberke" kertje
Az üveggyár központi épülete
A másik kiállítóterem
Színes üvegcserép
A gyár területe
Miután kint körülnéztünk, bementünk a központi épületbe, megvettük a jegyet és megvártuk az idegenvezetőt.
Először az előtérben lévő makettet néztük meg, méghozzá működés közben! Azt mutatta meg, hogyan hozták le a tutajosok a kivágott óriási fákat a hegyekből, a felduzzasztott patak erejének segítségével. Először is fent építettek egy kis duzzasztógátat, majd a megfelelő időpontban felhúzták a gátat, a víz sodra pedig levitte a fatörzseket a völgybe. Hogy a kanyarokban el ne akadjanak, rudakkal igazgatták őket a partról (ezt most hurkapálcák helyettesítették, amelyekkel a csoportban lévő gyerekek igazgathatták a "fatörzseket"). Ahol a patak elérte a megfelelő szélességet, tutajokat kötöztek a fatörzsekből, és ezeken a (sokszor több száz méter hosszú) tutajokon vitték le a fát, sokszor egészen Hollandiáig.
A makett
A duzzasztógát
A patak
A gyár egykori épületei
A fatörzsekből kötözött tutaj
Ezután felmentünk az emeletre, ahol tablók mutatták be a gyár történetét, a tulajdonosok családját, az itt élő emberek mindennapi életét. Az idegenvezető részletesen mesélt minderről, sok sztorit, érdekességet megtudtunk tőle. (Bár, néha kicsit túl részletesen mesélt egy-egy részletről, féltünk, hogy zárásig nem fogunk végezni.)
Lámpabúra üvegből
Erdei üveggyártás a középkorban
1200 és 1600 között számos ilyen üveggyártó hely működött a környéken. Főleg patakok mellett telepedtek meg, hiszen a fa és a víz nélkülözhetetlen volt az üveggyártás során. A víz hajtotta a kőzetet porrá őrlő malmot, a fa fűtötte a kemencét, de felhasználták a hamut is, ami a homokhoz és az üvegtörmelékhez keverve 1500-ról 1100 fokra csökkentette a keverék olvadáspontját. 1 kg üveg előállításához 250 kg fára volt szükség. Amikor egy kb. 1 km sugarú körben kivágták a fákat, arrébb költöztek.
Üvegtárgyak
Hamuégetés 1721-ben, Buhlbach-ban
Két mitteltal-i földműves kapta meg a jogot 1721-ben, hogy hamut égessen Buhlbach-ban. Álló, de már halott fákat, illetve egymásra halmozott fahasábokat gyújtottak meg,
1726-1756
A württembergi hercegeknek sok pénzre volt szükségük (sokba került a paloták építése Stuttgartban), mivel az adókból befolyt összeg ezt már nem fedezte (Württemberg teljes lakossága alig 600.000 fő volt), ezért a Fekete-erdő északi részén lévő birtokaikat akarták hasznosítani. A helyi erdőőr azonban sokáig megakadályozta ezt, ő kiabálja a tabló jobb alsó részén, hogy "Niemals!" vagyis "Soha!'
1758
A buhlbach-i üveggyár megalapítása
1769-1789
Israel Öchsle újra feltalálja a rézrubin üveget, a fia, Ferdinand pedig a fokolót (ha jól tudom, ezt így hívják magyarul), emiatt a bor cukortartalmát Öchsle-fokban mérik
Balra rézrubintüveg, balra a fokoló
1775
A terület hűbérbirtokba adása
1788
Klumpp megveszi az üveggyárat, Böhringer lesz az üzletvezető
1796-1860
Az üveggyár három konkurense
1797
Napóleon katonái megtámadják az üveggyárat
Zöld üvegek
1800
Caroline Wilhelmine Klumpp és Johann Georg Böhringer esküvője
Az esküvővel a gyár a Böhringer-család tulajdonába került. A házaspárnak 15 gyermeke született.
1827
Illusztris vendégek Buhlbach-ban
1827
Az első pezsgősüvegek Kessler számára
1826-ban Georg Christian von Kessler pezsgőgyárat alapított Esslingen-ben. Az itt megtöltött 8000 üvegből viszont csak 4000 került forgalomba, a többi nem bírta a nyomást és felrobbant. Ekkor kezdte Kessler a Böhringer-gyárban előállított palackokat használni, amelyek az üveg összetétele, a vastag talp és a különleges forma (egy bemélyedés a talpon) miatt jobban bírták a palackban létrejövő nyomást.
1828-1834
A 19. század elején a fakitermelés már nem tudta fedezni a növekvő iparosodás energiaigényét. Ezért 1828-ban szén után kezdtek kutatni a Fekete-erdőben. Végül 6 év fúrás után leállították a hiábavaló keresést.
1832-1890
A francia forradalom után megszűnt a hűbérbirtok. A hűbérjog megváltásaként kapott összegből épült fel 1850-ben az őrlőház és 1903-ban a villa.
Timi és Gigi az idegenvezetőt hallgatja
Faszállítás szánon
1858
A fagáz-fűtés feltalálása
1788-1870
Kereskedelmi kapcsolatok és szállítás
1815-ig az üvegeket gyalog vagy lóháton szállították Buhlbach-ból Baiersbronn-ba, ekkor megépült az út, így már kocsival tudták szállítani a szalmával megtöltött üvegeket. 1850-től kezdve pedig már vonaton szállítottak.
1750-1890
A fa szállítása utak nélkül
Amikor még nem voltak utak, a fát facsúszkákon és szánon szállították. Ahhoz, hogy használni tudják a kemencékben, a fát 10 centi hosszú és nagyon vékony darabokra kellett vágni.
Az üveg előállítása I.
Az üveg előállítása II.
1848. március 21.
Felkelés Baiersbronn-ban
1848/49
Forradalom Németországban
1860
A Böhringer-fivérek
1850-1909
Munkafeltételek
Az emberek napi 12 órát dolgoztak, hétfőtől szombatig, szabadság nélkül. A heti bérük 6 gulden volt, ebből egy zsák krumplit lehetett venni. Az apa bére nem volt elég, így a nőknek és a gyerekeknek is dolgozniuk kellett.
A Buhlbach-cég leányvállalatai és a gyár leállítása 1909-ben
Esküvői helyszín
A gyár története röviden I.
A gyár története röviden II.
A gyár eredeti harangja
A 18-19. században számos württembergi vándorolt ki Törökországba, ahonnan az 1. világháború után elűzték őket. Visszatértek Németországba, köztük a Klein-fivérek is, akik keleti szőnyegek csomózásával foglalkoztak. Mivel Buhlbach-ban, az üres gyárban óriási termek álltak rendelkezésre, 1926-ban ide telepítették szőnyegszövő vállalkozásukat. 450 nő dolgozott a gyárban, elegáns hoteleknek is szőttek szönyeget. A Reichstag számára egy 120 négyzetméteres szőnyeget készítettek, a közepén egy óriási horogkereszttel. A 2. világháború alatt féltek, hogy tönkremennek az értékes szőnyegek, ezért egész Németország területéről 2000 szőnyeget hoztak Obertal-ba, hogy itt biztonságban legyenek. A franciák azonban, akik Németország déli részét elfoglalták, a szőnyegek nagy részét elrekvirálták.
A háború után a szőnyeggyártás leállt, az emberek már tudtak megfizetni ilyen luxuscikkeket.
Szövőszék
A képen Friederike Günter, aki még 1990-ben is foglalkozott szőnyegszövéssel és javítással
Miután megismerkedtünk a gyár történetével, lementünk a földszintre, ahol megnéztük, hogyan készültek az üvegek. Az üveget a következő elegy megolvasztásával nyerték: hamu, őrölt üvegcserepek, őrölt gránit és homokkő, mész, só és később szóda. A felolvasztott masszából egy adagot a mester egy hosszú pipával kivett a kemencéből, a segéd (ezt most egy kisfiú játszotta a látogatók közül) kinyitott egy fából készült formát, a mester beletette a masszát, a segéd összecsukta a formát, majd a mester belefújt a pipába, így az kitöltötte a formát. (Az üveg oldalán látható csík ott keletkezik, ahol a formát összecsukják.)
A mester kezében a hosszú pipa
Fénykép a gyár dolgozóival
Mester és segédje
Előtérben a formák
A kemence
Miután az egykori turbinaházban véget ért a bemutató, átmentünk az őrlőházba, ahol további kiállításokat néztünk meg. A földszinten kovácsműhely, gyaluló és az őrlőmalom található, az emeleten pedig két üveggyári munkáslakást rendeztek be, korhű bútorokkal.
A fenntarthatóság kertje
Az egykori őrlőház
Az emeletre vezető lépcső
Konyha
Tűzhely
Mosogató
Hálószoba
Etetőszék
Tanterem
Varródobooz
Nappali
Mángorló
Az 1954-es német futballválogatott
Síelés
Sílécek
Miután megnéztük mindkét kiállítási épületet, még körülnéztünk az udvaron, de már csak röviden, mert (bár volt még néhány percünk zárásig) elég udvariatlanul kitessékeltek bennünket.
Kemence
Kocsiszín
Az egykori vendégfogadó, ami még felújításra vár
Ahogy visszafelé sétáltunk Obertal felé, elmentünk az egykori Böhringer-villa mellett, ami ma is a család tulajdonában van.
Az egykori villa
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése