Gutach

Vogtsbauernhof 

Gutach

2024. július 9. 

2024 nyarán jártunk Timivel Németországban, akkor látogattuk meg a skanzent.

A Vogtsbauernhof nevű szabadtéri múzeumot 1964-ben alapították. Az ötlet egy Hermann Schilli nevű ácstól származott, aki egy ácsiskolát vezetett Freiburg-ban, és nyugdíjaztatása után, 1961-ben azt javasolta, hogy vásárolják meg a Vogtsbauernhof-ot és létesítsenek benne múzeumot. Ez a ház, amely 1612-ben épült, lett az alapja a szabadtéri múzeumnak, amelyhez később újabb házakat vásároltak és állítottak fel ezen a területen. A múzeum kialakítása során nem törekedtek arra, hogy egy egységes faluképet hozzanak létre, hanem próbálták megőrizni az eredeti állapotot, vagyis egymástól távol, magányosan álló házak halmazát, amelyeket számos melléképület egészít ki. Az épületek a 16-19. századból származnak és bemutatják a Fekete-erdő jellegzetes népi építészetét.

Háromnegyed 10-kor értünk Gutach-ba, leparkoltunk, átsétáltunk a vasúti sínek alatti aluljárón, megvettük a jegyet és bementünk. 

Gutach, parkoló

A Gutach patak hídja

Bejárat

A bejáratnál kapott térkép alapján fedeztük fel a területet, igyekeztünk a legfontosabb házakra, épületekre koncentrálni, mert egyébként több napot is el lehetne tölteni a területen.

Először az 1599-ben épült Hippenseppenhof-ot néztük meg, amely eredetileg Furtwangen-Katzensteig-ban állt, 920 méter magasan. Mivel ilyen magasan fekvő területen állt, rendkívül nagy tetővel fedték be a hideg miatt. Az épület lakórésze a hegyoldal felé eső védettebb oldalon, az istállók pedig a völgy irányában fekszenek. A ház kétszintes, a földszinten a szoba, konyha és az istállók, az emeleten a hálókamrák és a szénatárolók találhatók.

Hippenseppenhof

Itt hűtötték a hideg kútvízzel a tejet

A gyerekek vigyáztak az állatokra

Kabát szalmából

Kolomp-orgona

Hálószoba

Tulipános láda

A helyi dialektus szavai

Népviselet

A házak szerkezete

Jellegzetes óra

Utazunk

A legfelső szint

Kocsik a felső szinten

A ház hátsó kijárata, egy emelettel feljebb

Konyha

Tűzhely

Nappali és ebédlő

A ház mellett egy házi kápolna és egy tároló is helyet kapott, ez utóbbiban a készletek mellett a fontos családi dokumentumokat is őrízték.

Kápolna 1736-ból

Tároló 1590-ből

Vogtbauernhof

Miután lefényképeztük a névadó Vogtbauernhof-ot, megnéztük a Leibgedinghaus-t, amely 1652-ben épült és 1964-ben helyezték át a skanzenbe. Itt élt az idős pár, akiről gondoskodtak, kaptak élelmiszert, fűtőanyagot, cserébe segítettek a farmon. Itt rendezték be a bognárműhelyt is.

Leibgedinghaus

Cserépkályha

Hálószoba

Bognárműhely

Kendertiloló

A fűrészház

A fűrészgép

Padok a fa körül

Kacsák a baromfiudvarban

Mivel már a bejáratnál kapott prospektusban olvastuk, hogy 11-kor bemutatják a malom működését, ezért úgy intéztük a sétát, hogy időben ott legyünk a malomnál. 

Egy fiatal hölgy érdekes dolgokat mesélt a malomról, be is indította a szerkezetet, hogy lássuk, hogyan működött. Ez egy vízimalom, de nem egy patak vize hajtja, hanem egy fából készült csatorna vezette a vizet a malomkerék fölé, így több energiát tudtak nyerni. A liszt egy szitaként működő finom szövethálón keresztül egy láda belsejébe került. A korpa a "korpaköpő" száján keresztül jött ki, melyről azt tartották, hogy elűzi a rossz szellemeket. A malom hátsó részében található eszköz árpa és zab aprítására szolgál. 

A malom

A malomkerék a házon kívül

Itt töltötték be a gabonát

Miután vége lett a bemutatónak a malomban, megnéztük a skanzen névadó házát, az 1612-ben épült Vogtsbauernhof-ot, amely a mai napig eredeti helyén áll. Mivel Gutach 1810-ig a württembergi királysághoz tartozott és evangélikus vallású volt, a szoba sarkának falmélyedésében csak imakönyv található, feszület nélkül, ellentétben a katolikus házakkal. Érdekes, hogy amikor a múzeum 1964-ben megnyílt, az Aberle-házaspár a lányukkal, Maria-val még itt lakott a ház egyik részében. 

Vogtsbauernhof

Tűzhely

Cserépkályha

Ebédlő

Varrógép

A ház utolsó lakója

Az Aberle-házaspár hálószobája

Ruhák a szekrényben

Az utolsó lakók családfája

Hálószoba

Rokka

Kocsik a legfelső emeleten

Szőlőprés

A ház mögött két kisebb épületben a sütő- és pálinkafőző-házat és a terményraktárt néztük meg. A sütőházat általában egy hónapban egyszer fűtötték be, egyszerre 30 vekni kenyeret tudtak kisütni benne. Ilyenkor egyszerűbb süteményeket is sütöttek. A sütőház melegét a kenyérsütés után alma, körte és szilva aszalására használták. 

Még ma is a legtöbb fekete-erdei parasztháznak van pálinkafőző joga.

Sütő- és pálinkafőző-ház

Az 1601-ben épült terményraktár volt a legfontosabb melléképület, itt tárolták a mustot, a burgonyát és a káposztát, valamint a ház emeletén a gabonát. A legfelső szinten aludtak a gyerekek és az inasok. 

A ház előtti oszlop egy inasra emlékeztet, akit féltékenységből öltek meg, a ház eredeti helyén.

Terményraktár

A raktár bejárata

Az inas emlékoszlopa

Itt is a kútvizzel hűtik a tejet

Tejeskanna a vízben

A zöldségeskert

Ezután megnéztük a Lorenzenhof-ot, ami kívülről régi parasztháznak látszik, de belül egy kicsit modern erdőmúzeumot rendeztek be benne.

Lorenzenhof

Miután megnéztük a különös múzeumot, elindultunk megnézni a kastélyt, amely a skanzen legtávolabbi részén állt. Előtte elmentünk a favázas Ortenauhaus előtt, ezt majd vissazfelé nézzük meg. 

Balra az Ortenauhaus, jobbra a kastély

Ortenauhaus

A kastély

Itt egy szőlőhegyet hoznak létre

Játszótér

Az Effringen-kastélyt először 1379-ben említik írásos dokumentumok, ezzel a legidősebb épület, amely egy német skanzenben látható. 2018-ban állították fel a mai helyén. A házat a 20. században lakóházzá építették át, és 1972-ig használták. A berendezést ennek megfelelően állították vissza. 

Az Effringen-kastély

Töredékek

Fogas az előszobában

Az emeletre vezető lépcső

70-es évekbeli konyha

Hálószoba

Nappali

Padlás

Timi a padlásszobában

Horgolt ágytakaró a matracon

A kastély melletti kút

Ezután megnéztük a múzeum legfiatalabb tagját, az Ortenauhaus-t, amit (két évig tartó munka után) 2023-ban állítottak fel a skanzenben. Eredetileg Durbach-ban állt, 1775-ben építette egy borász. 1991-ben felújították, utolsó lakója, Zita Feger, 2018-as haláláig lakott benne. Ez az egyetlen olyan ház a skanzenben, amely tisztán lakóház, minden más funkciója a melléképületekben kapott helyet.

Ortenauhaus

Nappali

Hálószoba

Konyha

Ezután megnéztük a bejárat közelében álló Hotzenwaldhaus-t, ami 1756-ban épült és 1980-ban került a skanzenbe. Nagyon érdekes volt a ház felépítése: a fából készült belső házat egy kőből épült külső ház öleli körbe, a két fal között széles folyosóval, ami védte a házat az időjárástól és ahol a szerszámokat tárolták. Egykori lakói fonásból és szövésből éltek, ezért a házban textilműhelyt rendeztek be. Szerencsénkre az egyik szobában éppen dolgozott egy hölgy a szövőszéken, kicsit mesélt a munkájáról. 

Hotzenwaldhaus

A két fal közötti folyosó

Mángorló

Munka a szövőszéken

Hálószoba

Színes szekrény

Hotzenwaldhaus

Miután megnéztük a házat, ettünk egy fagyit, aztán még megnéztük a kecskéket egy másik ház kertjében, vettünk képeslapot és indultunk vissza a parkolóba.

Fagyi

Kecskék az árnyékban

Forrás:

Schwarzwälder Freilichtmuseum Vogtsbauernhof – Wikipedia